Jonesy – Az Alien filmekből

Gondolt már arra, hogy az 1979-es „Alien” című filmben Jonesy, a narancssárga török macska valójában a nyolcadik utas volt? A rettegett idegen szörny pedig csak a kilencedik a sorban, hiszen úgy került a Nostromo űrhajó fedélzetére, hogy előbb egy arctámadó ráugrott a szerencsétlen Kane-re (John Hurt), akiből később a kultikus űrszörny bújt elő. Jonesy-nak kiemelt dramaturgiai szerepe volt Ridley Scott rendezésében.

Egyrészt a macska jelenléte lehetővé tette, hogy a rendező fenn tudja tartani a feszültséget a film különböző pontjain. Bizonyos jelenetekben, amikor zajokat hallottunk a csövek között vagy a sötét szervizfolyosókon, a nézők azt hihették, hogy az Alien kószál ott, pedig csak Jonesy volt az, aki a háttérben mozgolódott. Ez az ötlet zseniálisan járult hozzá ahhoz, hogy a nézők végig éberen kövessék a történéseket, sosem tudva biztosan, mikor bukkan fel a valódi veszély.

Másrészt, amikor Ripley (Sigourney Weaver) a film végén visszafordul, hogy megmentse Jonesy-t, ez a gesztus nem csak plusz időveszteséggel járt, hanem mély emberi értékeket is képviselt. Ezen a ponton Ripley bizonyította, hogy ő jólelkű ember, ellentétben a Weyland-Yutani társaság többi alkalmazottjával, akiket csupán a fizetési bónuszok és az idegen lény fegyverként való felhasználásának lehetősége érdekelt. Ripley cselekedete, amely során életét kockáztatta a macska megmentése érdekében, erős ellentétben állt a vállalat hideg, profitmaximalizáló szemléletével.

Jonesy karaktere így több, mint egyszerű statiszta vagy díszlet: ő egy érzelmi kötődési pont, aki segít felfedni a főszereplő valódi jellemét, és rávilágít az emberiesség illetve az érzéketlenség közötti kontrasztra. A macska túlélése és Ripley önzetlen cselekedete együttesen hozzáadnak a történet mélységéhez, emellett egyértelműen kiemelik a filmbeli drámai feszültséget és az emberi természet jobbik oldalát.